Az elektrosztatikus porfestés elmélete

A testek elektromos állapotát egy közvetlenül nem érzékelhető "anyag" hozza létre, melyet elektromos töltésnek nevezünk. Valójában nem létezik önálló elektromos töltés, hanem az mindig az anyag elválaszthatatlan tulajdonsága. A töltéssel rendelkező anyagot nevezzük töltéshordozónak. A tudomány állása szerint kétféle elektromos töltés van, az egyiket pozitívnak, a másikat pedig negatívnak nevezzük. Azt is megállapíthatjuk, hogy az azonos előjelű töltések taszítják, míg az ellentétes előjelű töltések vonzzák egymást.

Azokat az anyagokat, melyeknek határoló felületén belül a töltések tetszőleges mértékben elmozdulhatnak, vezetőknek nevezzük. A szigetelő anyagokban a töltések csak kicsiny, molekuláris méretekben képesek elmozdulni, ezért egy külső, elektromos állapotban lévő test hatására a pozitív és a negatív töltések súlypontja eltolódik, így elektromos dipólusok jönnek létre, aminek következtében maga a test is egy nagyméretű elektromos dipólussá válik.

Az elektromosan feltöltött testek között tehát erőhatás tapasztalható anélkül, hogy azok egymással közvetlenül érintkeznének vagy bármilyen ezen erőhatást közvetítő közeg lenne jelen. Ennek szemléletes magyarázatát elsőként Faraday fogalmazta meg, mely szerint az elektromos állapotban lévő test maga körül elektromos mezőt - más néven erőteret - hoz létre, amely a benne lévő elektromosan töltött testekre erőhatást fejt ki.

A porfestés folyamán a porfestéknek töltést adunk míg a munkadarabot letesteljük, így a fém az elektrosztatikus vonzás következtében magához vonzza a festékport. Faraday törvénye értelmében a szerkezetek sarkaiban a töltés ellenkező polaritásúvá válik azaz taszító hatás alakul ki. Ez a jelenség teszi oly nehézzé az élek, sarkok egyenletes porfestését.



Az elektrosztatikus porfestés gyakorlata üzemünkben

A porfestendő fémtárgyat először felfüggesztjük anyagmozgató pályánkra, majd zsírtalanító berendezésünkkel megtisztítjuk annak felületét, így biztosítva a festendő felület homogenitását és tapadóképességét.

A megtisztított és zsírtalanított tárgyat nanotechnológiás konverziós rétegképzésünknek vetjük alá ami biztosítja a felület rendkívüli korrózióállóságát és megnöveli festéktapadását.

A zsírtalanított és nanokerámiával előkezelt fémtárgyra manuális illetve automata, tribo- vagy elektrosztatikus porfestő pisztolyainkkal felhordjuk a porfestéket, mely egy a púdernél is finomabb porrá őrölt, a gyártási eljárás során – a RAL Intézet színskálája alapján – színezett műgyanta. Típusa szerint a porfesték lehet kültéri (Polyester), beltéri (Epoxi-Polyester), vagy különleges Poliuretán minőségű.

A tárgyakra felvitt porfestéket beégető kemencéink egyikében 180-190 °C-on ráolvasztjuk a felületre és a „térhálósodás” eléréséig – mintegy 10-25 percig – ezen a hőmérsékleten tartjuk.

Így alakul ki a tartós, időtálló, utólag is megmunkálható, a fémekhez jól tapadó,
de rugalmas műanyag bevonat.